2.fejezet

Újabb fejezet :) Picikét beleláthattok Jill lelkivilágába, úgyhogy ez amolyan tingli-tangli gondolkodós fejezet :) :D  Már nagyon szeretném írni az izgis részeket, de még sajnos nagyon messze vagyok tőlük és ez idegesít >_< De ti azért csak olvasgassátok ;)
xoxo: Ann :) 

2. fejezet: Zavaros gondolatok

„Csak hagynod kell, hogy minden történjen úgy, ahogy történnie kell. Nem kell a görcsösség, az csak mindent megöl úgy, ahogy a ragaszkodás is. Engedd el. A Sors rendez, sodor, leginkább embereket az életedbe anélkül, hogy azt kérned kellene. Hagyd, hogy tegye a dolgát, mert így még mindig okozhat meglepetéseket - és hidd el, imádni fogod.”
Oravecz Nóra

    -         Szia Jill! Mizu?

    -         Á, szia Greg. Semmi különös. Éppen előre megfontolt gyilkossági kísérletet készülök elkövetni Lily ellen.

    -         Mivel bőszített fel ennyire, hogy előjöttek a mindenki előtt titkolt gyilkos hajlamaid? – Lélekben vállat vontam. Mi is volt Lily mondanivalójában a dühítő?

    -         Inkább hagyjuk. Veled mi újság?

    -         Hát, mondhatnám azt, hogy semmi, de az nem lenne igaz. De nem akarlak untatni. Viszont szeretnék egy szívességet kérni tőled. Lehet?

    -        Persze, mondd. – Az ügy eldöntetett. Megölöm Lilyt a sunyi mosolyával együtt, amit éppen most lövell felém, szerencséjére jó távolról.

    -         Egy veled egykorú lánynak kellene ajándékot vennem. Segítenél?

    -           Kösz, Greg, hogy rám gondoltál, de nem vagyok az a romantikus regényektől olvadozó porcelánbaba, aki belefér a ’lány’ elnevezésű kategóriába. Kérd meg a cicaklubot; ők a legmegfelelőbb személyek erre a feladatra.

-          Nem, nem. Nekem te kellesz! – He?? Ez a két kérdőjeles kérdés szerintem kiülhetett az arcomra is, mert Greg eléggé zavarba jött. Vagy nem is kellettem hozzá? – Öö, vagyis rád van szükségem… Ehhez a feladathoz. - Miért ilyen feszült? Tényleg igaza van Lilynek? Mégis miért tetszenék neki? És egyáltalán mióta ilyen? Észre sem vettem volna, hogy ennyire megváltozott, ha Lily nem világít rá!

-         Jól van. Hát akkor… mit kell tennem?

-         Végig kéne járnunk pár üzletet délután, ha ma neked megfelel.

-         Ismersz: időm, mint a tenger, ráadásul ma szombat van. Akkor, mondjuk 2-kor az intézet előtt?

-         Oké. Akkor 2 óra. Szia! És köszi!

-         Szia! Nincs mit! – Bakker, ez mi a rák volt?!

Kitámolyogtam az ebédlőből és kimentem a teraszra gondolkozni. Néha nekem is kell, bár mostanában szinte ez a cselekvés a szokásommá vált.

Miért is zavar engem ez az egész? Hiszen Greg nagyon kedves srác és rendes is. Rövidre vágott barna hajával, és az egész megjelenésével nincs gond, imádják a csajok. Étcsokibarna szemei mindig melegséget és erőt sugároznak, amitől biztonságban éreztem magam a legnagyobb depim közepette is. Vállait is mindig kölcsönvehettem egy-egy hosszabb-rövidebb bőgés erejére és egyáltalán nem bánta, hogy szétáztattam az aznapi felsőjét. De folyamatosan villannak át az agyamon a kérdések. Miért most? Miért most kezd el megőrülni? Hiszen normális ember engem nem kedvelne, olyan sok a defektjeim száma. Ha gumi lennék, annyit érnék a terhesség létrejövetele ellen, mint erdőtűzhöz a vízipisztoly. Lyukas a jellemem, mint az ementálisajt. Minden tekintetben.

Ahogy egyre jobban járt az agyam a dolgon, és kattogtak a kerekek, rájöttem, hogy Greg mégis tökre a zsánerem; egyszerűen megvan benne az, amitől bomlik az ember lánya. Istenkém! Jill McCormicknak bejön egy hímnemű lény? Alighanem itt a világvége és szegényke igyekszik magát lekötni, hogy ne szerencsétlenül és egyedül haljon meg… Vagy a szokásosnál jobban meghülyült, bár ahhoz még neki is tehetség kell. Jó, nem azt mondom, hogy teljesen beleestem, csupáncsak nem vagyok iránta közömbös és hagyom a dolgokat a maga medrében folyni és… Ó, a francba, Lily! Miért kellett felnyitnod a szemem?

Miután a gondolatmenet végére értem, feltápászkodtam és – immár Claire-mentes – szobámba siettem, gondolván a rock mindenre gyógyszer, de tévedtem. Végülis önmagamat, Lilyt, Greget és az egész világot egyaránt átkozva elaludtam az ágyamon.